<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mindennapi Napsugarak</provider_name><provider_url>https://napsugarak.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Badicz Adrus</author_name><author_url>https://napsugarak.cafeblog.hu/author/badicz_adrus/</author_url><title>Az írásról...</title><html>&lt;b&gt;&lt;i&gt;Önkifejezés.&lt;/i&gt;&lt;/b&gt; Mivel mindenki saját magából indul ki, most én is ezt fogom tenni. Arra gondoltam, így blogindítóként megosztom Veled, Kedves Olvasóm, hogy miért is csinálom &quot;ezt&quot;...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Az évek során rájöttem, hogy legjobban írásban tudom kifejezni gondolataimat. Szeretek fogalmazgatni, gondolkodni, hogy éppen milyen szót is használjak. Régen azonban nem így volt. Határozottan emlékszem, mennyire is utáltam a fogalmazás órákat, ahol mindig írni és írni kellett. Semmi érdekes nem volt benne számomra.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Aztán jött az ötödik osztály. Azt hiszem itt tört meg a jég. Kezdtem ezt az egész irka-firkát megszeretni és egyre jobban élveztem, hogy irodalomórákra kisebb történeteket kellett kieszelnünk. A következő állomás a humán tagozatos gimnázium volt, ahol imádtam az irodalom órákat. Jöttek a nagydolgozatok, ahol a feladat 3-4 oldalas írások elkészítése volt egy dupla óra keretében. Én ezeket a megmérettetéseket sokkal jobban kedveltem, mint a szimpla kérdezős témazárókat.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;De hogy kerültem kapcsolatban az újságírással? Egyáltalán milyen fantáziát látok benne?&nbsp;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;Amikor elkezdtem, akkor is éppen egy blogot kezdtem pötyögni. Kicsit bizonytalan voltam, hogy is fog ez nekem menni... de beleszerettem. Csodálatos, amikor arról írhatok, amit szeretek.&lt;br /&gt;Írás közben olyan, mintha nem gondolkodnék. Csak írok, írok és írok. Gyorsan. Mire abbahagyom, megszületik valami. Legtöbbször keszekuszának és értelmetlennek érzem a pötyögés után.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;S mi a helyzet az interjúzással?&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;Minden interjúalanyban megfog valami. Rabul ejt, vagy mondhatnám úgy is, &quot;beleszeretek&quot;. Ilyenkor csak az adott személy munkásságával foglalkozok. Készülök belőle, ezzel élek és nem foglalkozok mással...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;Célom&lt;/i&gt;&lt;/b&gt; az, hogy az értékeket megvilágítsam meg az írásaimmal, interjúimmal. Méghozzá a lehető legérdekesebb módon. Továbbá, hogy olyan művészeket is megismerjen az Olvasóm, akiket esetleg nem kapott fel a &quot;Média&quot;, de értékes az, amit képviselnek vagy más megvilágításban mutassam be az adott személyiséget, mint ahogy sokan ismerik - ne legyen beskatulyázás.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://napsugarak.cafeblog.hu/files/2014/05/484382_396759527088660_1011661790_n.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://napsugarak.cafeblog.hu/files/2014/05/484382_396759527088660_1011661790_n.jpg&quot; height=&quot;300&quot; width=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://napsugarak.cafeblog.hu/files/2014/05/484382_396759527088660_1011661790_n-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>